Hihetetlen!

Kusza gondolataim forgataga... Olvasok és nem hiszem! Hideg van aztán újra nyár. Aztán egy kis suli, és újra nyár. És csak azt veszem észre, hogy nyári szünet megint! Sose lesz többé ilyenem... Milyen jó is volt az, hihetetlen.
Ez a szó: hihetetlen, üldözni fog egész életemben, ezt már most látom. Hihetetlen, hihetetlen, hihetetlen!
De nem baj, legalább lesz mire visszaemlékeznem, mikor öreg, vén és szottyadt leszek mint egy mazsola. Csak érjem meg!
Vajon van fiú lány barátság? Higgyek benne? Vagy csak ez is egy szó lesz a hihetetlen címszó alatt, mint magyarázat? Nem, én hiszek benne, én akarom, hogy nekem legyen ilyen. Tisztáztam magamban minden, mert nem akarok sáros lenni. Megpróbáljuk? Lehet, hogy fájdalmas lesz, lehet, hogy nem fog jól esni, de nem tehetek többet. Én nem olyan vagyok... és tudom, hogy te sem, és mindketten tudjuk, hogy azért mert jó volt... De most nem lehet. De valahol valamikor még igen. Talán megtaláljuk egymást. Talán nem. De semmi nem lehetetlen!
A lehetetlenről jut eszembe, a könyvírás jó dolog. Beletehetek olyat, amit nem élhetek át, de a fantázia segítségével mindenhova eljuthatok, ahova csak szeretnék, mindent megcsinálhatok, amit a való életben nem lehet. Mindent megkaphatok, amit szeretnék, és mindent odaadhatok annak, akit szeretek. Bűnös dolgokat is csinálhatok benne, átélhetem minden fájdalmát, gyönyörűségét, hiszen magam előtt látom olyankor. Ugye milyen hihetetlen?! Éppen ezért motiváljon ez, hogy mielőbb befejezhessem, és nekilássak a következőnek, amiben ugyanígy élvezeteket élvezetekre halmozva "másvilágot" lássak. Imádom az életet! Habzsoljuk nagy kanállal, ez nem tilos, és nem is hizlal.
 

ne

mikor dobban a szívem...

A tegnap csodás, a ma szörnyű... de talán a vége remek lesz :) 
Csak jönne már el... olyan rossz ez a várakozás. Mindig csak várni és várni...  

Alig várom, hogy ma átgyere!! :) Már nagyon hiányzol.

A gondolatok...

Gondolataim közt kavarogsz, mint lágy szellő, sőt, vad vihar. De olyan nehéz elűzni, talán nem is akarom. Mert tudom, hogy a viharok után mindig feltűnik egy szivárvány, ami sok ember arcára mosolyt csal. Talán a tiedre is? Mit szólnál ahhoz, ha egyszer az ajtódon kopogtatnék? Elzavarnál? Beengednél? Oly sok mindent megbeszélhetnénk, de a távolság túl nagy. Tenni kell valamit ellene? A szívemre hallgassak vagy az eszemre?

Hello, máris itt vagyok. El kellett jönnöm hozzád, és lehet hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég. Bármit is mondasz, szemedben a megbánás tüze ég.
Én tettre váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel.
Sajnos nem állnak össze a mondatok, én nem ide jöttem, nem ezt akartam!
Reményt kaptam csak az útra, én az örök álmodozó:
Azt, hogy minden bűnünk megbocsájtható.
 

lenni vagy nem lenni..

Az álmok túlságosan magával ragadóak. Ébren álmodni még jobb. De inkább zavarba ejtő, és lehetnek kellemetlen mellékhatásai. Mindezek tudatában vállalom a kockázatot. Csak kérdezzük meg az álomban szereplőket.
Akarok még ilyet. El sem hiszem, de túl jó érzés, ahhoz hogy veszni hagyjam.

...ez itt a kérdés.

im ill.

Elfogyott az erőm. Tegnap összetörtem testileg. Talán lelkileg még nem annyira. De meddig tarthat az?
Jó most ez a kis szünet, na de betegen? Olyan sok helyre mennék, és most meg itthon ülhetek egyedül.
A többiek elmentek, dolguk van, jó programjuk, én meg még aludni se tudok rendesen. Szóval az álmok világába se menekülhetek.

Aj, de rossz betegnek lenni!

new things.

Már értem, hogy miért mondják a felnőttek: addig örülj, amíg iskolába járhatsz!
Igazuk van... most már én is visszamennék a szürke hétköznapokba, amit csak néha egy egy dolgozat, vagy iskolai ünnepség tört meg. Az az egy nap olyan kevés, amit ott tölthetek. És hiányoznak a megszokott arcok, akikkel annyit nevettem.

Most sok új dolgot kipróbáltam, új emberek ismertem meg, de úgy érzem, ez nem az igazi. Elvették a megszokott kis életemet és ez még nagyon szokatlan számomra. Jó, lehet hogy egy idő után ez is menni fog, de most még annyira rossz... Visszaemlékezni azokra az időkre, milyen szép is volt. Szép volt, de elmúlt. Sajnos az időt nem lehet megállítani, pedig milyen jó lenne egyes alkalmaknál..!
Remélem a többiek sorsa is jól alakul. Ezen néha elgondolkodok. Pedig ők, amikor még együtt voltunk abban az öt napban, nem igen törődtek velem, én mégis rájuk emlékezek most. Így beszélek, pedig alig telt el pár hónap azóta! És még milyen messze van egy osztálytalálkozó! Ilyenkor olyan öregnek érzem magam.

A munkahely: olyan helység, ahol néha rám tör a fejfájás, éhség mardos, meleg és hideg van egyszerre, túl sokat beszélnek, csípős szag terjeng a festékek fölött, nem tudom, hogyan kezeljem az embereket, nem tudom, egyáltalán jól csinálom-e a dolgom. Szóval munkahely egyenlő bizonytalanság. Micsoda remek kilátások igaz?

Ha minden jól megy, jövő nyáron csodálatos nyaralásom lesz. Az a nyolc nap mesésnek ígérkezik, de még semmit nem akarok elkiabálni.

Mese

 Kell, kellesz még, még...

Mindig veled, sose nélküled.
Melletted lenni, kezedet fogni
napos délutánon, esős reggelen.
Sose veszíteni.. téged megtartani.
Szívben, lélekben erős lenni,
mert csak Téged tudlak szeretni!
Nem kérek sokat, nehezet,
csak ölelő karokat, becéző szavakat.

Gondoljuk csak át ezt a pár sort, kedveset..
Mert nélküled semmit nem ér az életem.
Miért ne lehetne örökre együtt lenni,
a könnyeket messze hátra hagyni
és csak a mának élni!?
Sok emléket őrzök rólad, meséset, csodásat,
nevetéseket, kínokat, álmokat..
De ha Te nem lennél, el se hinném,
hogy ilyen szép lett az én mesém!

És lám itt vagy nekem,
csak szeretni tudlak Kedvesem :)
 

csak egy pillanat

 Rossz az idő, rossz a hangulat. Azt hittem, rendbe jönnek a dolgok. Hogy a rossz idő elmúlik, és újra kisüt a nap. Ehelyett újabb és újabb felhők jöttek, szürkébbek, esősebbek. Volt egy kis napfény, de nem sokáig fürödhettem benne,a sötétség azt is elvette tőlem. Olyan egyedül vagyok. Ilyenkor miért nincs mellettem, hogy a karjába zárjon?! 

i don't want to be a ghost

Itt vagyok, miért nem törődsz velem?! Hiányzol, hát nem érted? Miért veszel semmibe... átnézel rajtam, mintha szellem lennék. Ez fáj nekem. Csak vagyok melletted mint egy... tárgy. Én próbálkozok... de te semmit nem teszel. Miért? Akkor nem leszek a terhedre... csak ne lenne az az érzés. Nagyon is szeretek melletted lenni, de mikor nincs egy jó szavad rám... az csak bánt.
Kérlek, ne tedd ezt velem.

yeah

VÉGE!!! Ezaz :D mennyei érzés! Jöhet a pihenés *.*

I can do everything

Igen, hiszem, hogy amit eltervezek, meg is tudom valósítani. Talán kell egy kis segítség az elején, de aztán a lábamra állok, és az álmok teljesülnek.

Ha jön egy nagy eső és elmos mindent, nem szabad szomorkodnunk, mert az eső után nyílnak a legszebb virágok. Azután a levegő friss és üde, minden megtelik élettel és minden csillogó lesz, akárha álmodnánk. Hát nem máris teljesült egy álomkép?

Azt álmodom, repülök. Magasan szállok, előttem a város, alattam a fűtenger, fölöttem a felhők. A hinta nyikorog, majd lesüllyed. De a következő pillanatban újra látok minden csodát, súlytalan vagyok, repülök. És minden kezdődik elölről. Remek érzés. Ez az álmom is teljesült!

Talán az is meg fog valósulni, ahol azt álmodom, hogy minden tökéletes. Az életem remek, egy remek ember oldalán. Az álmom itt már csak az lenne, hogy az Ő kívánságai teljesüljenek. Álom az álomban.
De ha felébredek, rádöbbenek, hogy most is szinte álomban élek. Együtt nevetünk, együtt alszunk el, együtt ébredünk. Látom, amikor mosolyogsz, azonnal boldogság önti el a szívemet. Mi ez, ha nem egy boldog álom, amiből nem kell felébrednem?

who am i?

Magam sem tudom. De igen, tudom. Tudom, hogy kit szeretek és kit nem.
Mit csinálnék veled és mit nem.
Tudom, hogy ha elmennél, bárhová követnélek téged. Tudom, hogy benned bízhatok, ahogyan te is bennem. Rád bíznám az életem, vigyáznál rá? Mert én a tiédre igen. Hogy ha azt mondod, szeretnél valamit, igyekezni fogok, hogy megkaphasd. Ha valaki bánt, én megvigasztalnálak. Ha jó kedved van, veled nevetnék, ha rossz, veled sírnék. Ha szeretnéd, kifulladásig csókolnálak. Ha rossz napom volt, szeretném, ha egyszerűen magadhoz ölelnél. Tudod, egy öleléstől, a tiédtől, újra szép lesz a napom, és elfelejtem a rosszat. Ha veled vagyok, a sok emlékre gondolok, ami már megtörtént velünk. Emlékszel, amikor este az esőben sétáltunk hazafelé? Vagy amikor a naplementét néztük a kikötőben? Amikor éjjel, a tűz mellett ettük a gumicukrot?
Hiányozna mindez, ha nem lennél nekem. Hiányzol most is mellőlem. Hiányzol, mikor nem vagy velem.
De most már két és fél éve szeretlek, és csak téged szeretlek. Mi lenne velem nélküled... ki lennék én?

hétköznapok.

Kedd, szerda, péntek, szombat, vasárnap... ezek a napok elsuhannak és észre veszem őket. A másik kettőn legalább van valami izgalom. Na jó, a hétvégék sem izgalom mentesek. Mindjárt vége lesz ennek a hónapnak és úgy érzem, semmit nem tettem azért, hogy előbbre jussak. Pedig majdnem minden nap szánok rá némi időt, nem is keveset. És mégse. Ezt nem értem. Mit csinálok rosszul? Valamit sejtek, de azt nem írom még le. Minek is... Mikor leszünk már érettek? Alig várom, hogy túllegyek rajta, és nem csak én vagyok így vele...

Csak mennek a napok, alig van különbség köztük. Az idő meg kifolyik a tenyeremből, mint a homok. Utána kapok, próbálom visszacsalni, nem múlj olyan gyorsan, kérlek! Mit csináljak, hogy ne menj el fölöttem oly gyorsan?
De választ nem kapok, ez elszomorít. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki erre keresi a választ. Ha valaki megtalálná, az elérhetőségem...

kék nefelejcs

Olyan jó veled, hogy azt már el sem tudom mondani :)
Ezért csak annyit mondok most, hogy szeretlek Téged, ameddig csak élek és sosem feledlek. Te vagy számomra a legjobb.

why?

A felejtés nem könnyű.  (..?) 
 

10 nap. Kezdődik a visszaszámlálás. Végem lesz, mint a botnak... :|

süllyedek... fogjatok meg!

Ha nagyot sóhajtok, és kinézek a világba... csak az ürességet látom. Mindenhol csak olyan emberek, akik a saját éredekükkel törődnek. Mi ez? Hol vannak a rendes emberek?
Így, egy nappal a születésnapom előtt ma már kimondtam, hogy milyen jó lenne meghalni.... Csak elaludni, és nem kelni fel többé. Az nem fájna.
Bár akkor a többiekkel mi lesz. Én rendes ember vagyok, eggyel kevesebb lenne, ha én nem lennék. Ezért hát maradnom kell. :)
De néha úgy érzem, nem bírom. Olyan nagy a nyomás. Az elvárás. Szörnyű.

scream

Abszolút elegem van az életből. Nem csinálok semmit, nem mondok semmit, nem akarok semmit, nem gondolok semmire.
Úgy érzem magam, mint egy kihalófélben lévő erdő, már csak az utolsó fáimat nevelgetem cseppnyi erőmmel. De jönnek az emberek, akik nem gondolkodnak, csak cselekednek és kivágják a maradék fát is. Így nem marad másom csak elszáradt ágak és levelek. Beteg lesz az erdő, beteg leszek én is, és az erdő elpusztul.
Nem tudom mit tehetnék. Kirakok egy táblát: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! De ugyan... ki törődök ebben a világban mással? Csak azt helyezik előtérbe, ami saját maguknak fontos. Hova tűntek a belső értékek? Segítés másokon, lelkiismeretesség... ezek már csak hiú ábrándok?!

Mit jelent?

   Ma annyit írtam a boldogságról, hogy teljesen elment tőle a kedvem. Pedig alapjában véve boldog ember vagyok. Megvan mindenem, amit csak kicsi szívem kíván. De négy oldalban kifejteni ezt, nem valami jó érzés. Csak magyarázni és magyarázni, hogy mit is jelent ez a szó. Közben pedig elhasználódik és már csak betűk szorosan egymás mellett.
B o l d o g s á g

Mit jelent? Hogy ha boldognak érzi magát az ember, akkor rögtön eszébe jut egy aprócska gond, mely elfelhőz mindent és tönkreteszi a pillanatot. Így érzem magam én is. És ki az, aki elfújja a felhőket a fejem fölül? S e n k i
Kérdezik néhányan, hogy mi a baj? De azt felelem, hogy s e m m i és inkább elmosolyodom, hogy kívülről úgy tessék teljesen rendben van minden. Ezt könnyű rövid ideig játszani, de egyszercsak eltörik az a gyenge álarc, ami mögé elbújtunk. Lehet hogy azt hisszük vasból van, mely nem látszik át és örökké tart. De igazából üveg, amin az érzékeny szemek átlátnak és csak ennyit mondanak: Gyere, sírhatsz a vállamon, én meghallgatlak. Nem ígérem, hogy tudok segíteni, de talán így jobb lesz. Megkönnyebbülsz, hogy leveheted az álarcod, ami mázsás súlyként nehezedik rád. Ha szeretnéd, segítek tartani, mert tudom milyen nehéz most neked.

Ilyen ember nagyon kevés van... úgy hiányoznak... gyertek vissza és ne hagyjatok el sose!!

now.

Ezt muszáj ide beraknom. Nem érdekel ha valaki nem látja. Ha kíváncsiak, kimásolják.

Emlékeztessen most és mindörökre.

https://www.youtube.com/watch?v=rnztMhtUF6o

Today was a Fairytale

Atya ég, milyen régen írtam. Sajnos ezt a naplórendszert mellőztem és másikat részesítettem előnyben.

Ma megnéztem egy filmet, melynek a végén sírtam, természetesen. Na, nem azért mert annyira szörnyű lett volna a vége... inkább mert olyan jó. Nagyon jó.
Én csak annyit szeretnék mondani... olyan nehéz szavakba önteni. Néha nem megy.

Volt egy lány, aki nem volt semmiben sem különleges egész életében. Átlagos volt, mint mindenki más körülötte. De ő ezt csak úgy hitte. Legbelül magában azt gondolta, hogy egy utolsó senki, akit úgyse vesznek észre. Senki nem törődne vele. Csak átnéznének rajta.
De az igazság az, hogy ő volt a legszebb lány, aki csak élt a Földön. Hosszú barna haját mindig fújta a tegerparti szellő, zöld szemében visszacsillant az óceán és az ég kékje. Mindenki csodálattal nézett rá, csak éppen ő úgy értelmezte elismerő pillantásait az embereknek, mintha bántanák őt. Nem értette nézésüket, mikor összesúgtak mögötte. Félt tőlük. Azonban tudta, hogy egyszer majd, a távoli jövőben lesz valaki, aki megérti őt, aki szeretni fogja és nem kell tőle félni, hiszen pillantásában csak szeretet lesz csupán. Amikor egy éjszaka egyedül sétált a csillagok alatt, megpillantott egy másik magányos alakot a homokon üldögélve. Odament hozzá és megszólította.
- Miért vagy itt egyedül? Nem félsz?
- Nem, mert tudom, hogy nem fog bántódásom esni, amíg Te mellettem maradsz.
A lány nem értette a szavait, de mivel felkeltette az érdeklődését, melléje telepedett.
- Ki vagy?
- Az, akit Te már hosszú ideje keresel.
A fiú feléje fordult, szintén zöld szemében szikrákat vetettek az ezernyi csillagok. Megfogta a lány kezét, végigsimított az arcán és megcsókolta őt.
Megdöbbent, hogy ilyen valóságosan érzékeli minden porcikájával, hogy megtalálta azt, amit egész eddigi életében keresett. Hogy egészen eddig tévhitben élt, hiszen az a valami: a szerelem volt. Megtalálhatta volna előbb is... de senki más szemében nem látta viszont ezeket a szikrákat, melyet ő váltott ki. És ez az érzés mennyei volt.
Tudni, hogy valaki mindig vár rád, gondol rád, megölel, mikor neked szükséged van rá, végtelen örömet szerez, boldogságba ringat...
Míg tartott a csókjuk, a dagály egyre feljebb és feljebb jött, elhódítva alattuk a homokpartot. Mikor az első hullám átcsapott a fejük felett, borzongtak örömükben. A langyos víz ellopott ruhájukkal játszott, körülfolyta alakjukat, védelmezte őket. A csillagos égbolt rájuk hunyorgott, betakarta őket selymes sötétséggel.
Mikor azonban a felkelő Nap első sugarai elérték a tengerpartot, a lány hirtelen felébredt... Felült az ágyában, lélegzete akadozott, és rettegett hogy álma mindörökre elveszett.
Aztán megérezte a meleg érintést karján, hallotta a halk szavakat. Visszanézett a fiú zöld szemébe és megkérdezte.
- Álom volt csupán?
- Mondhatjuk annak is, hiszen mindkettőnk álma teljesült. Egymásnak álmodtuk magunkat.
- Minket már nem választhat el semmi.
- Semmi a világon.

huhh

Mindjárt karácsony. Szép lesz? Jó lesz?

Olyan nehéz ez. Nem akarok felnőni. Nem akarok minden reggel idegeskedni a munka miatt. Inkább maradnék a barátaim között, akik jók hozzám. Kár hogy nem lehet megállítani az időt.
Nehezen megy. Keveset látom, ami nekem nem elég. Nemtudok mit csinálni, ez van. Ezt szokta mondani: ez van. Hát most már tudom. Tegnapi kijelentése, miszerint szarik a világra, elmegy innen, nevet változtat én pedig keressek mást, eléggé betett. Utána megkérdeztem, mégis miért mondta ezt? Csak mérgébe... jólvan. De hát ezt akarod? Miért csinálod ezt? Csak pár szó mégis elszorul a szivem, úgy hogy nem tudok levegőt se venni... Én akár minden este átmennék hozzá, de tudom, hogy úgyis zsémbel. Így pedig nincs sok kedvem, mégis megyek. Mert talán ezzel felvidítom. De mikor csak azt hallgatom egész este, hogy milyen szar a világ, nekem is elmegy a kedvem mindentől.
Segítene valaki, hogy a busz elé lökődjek?!
Hmm, magvas gondolatok, de nem érdekel. Elvagyok magamban. Majd talán a téli szünetre minden helyre áll, és eltűnnek a lidérceim.
Bűntudatom van az álmom miatt. Szörnyű volt, de egyben.. hmm.. elgondolkodtató. Még jó hogy sosem fog valóra válni. Akkor tennék pontot mindennek a végére, azt hiszem. Mindennek.

----------------------------------------------------------------------------------

A karácsonyra visszatérve, én igen várom, mivel különges ajándékot csinálok Neki. Remélem tetszeni fog. Szeretlek.