Egyszer volt, hol nem volt... Miért is így kezdem? Hiszen ez nem a mesék világa. Bár néha úgy érzezzük, hogy egyik lábunk a tündérek és mesék birodalmában van, a másik pedig a feneketlen szakadék szélén áll. És csak mi döntjük el, hogy melyik oldal legyen az erősebb. A szakadék szélén állva szembesülünk a kegyetlen Világgal magával, de hát nincs mit tenni.. ott az élet vár, a munka, a gondok, sok kérdés, melyre nincs válasz. És mi van a másik oldalon? Szeretet. Szerelem. Igazság. Béke. Nyugalom. Ugye milyen jól hangzik? Csak az a kár, hogy ezt már rengeteg ember elvesztette. Pedig régen mindenki tudta, hogy hol van az odavezető út. Elfelejtették... Én is megszeretném találni! És meg is fogom. Részben már sikerült :)
Melletted leszek és vigyázok rád. Csak ennyit mondok, és igyekszem teljesíteni a feladatomat.
Mikor köztetek járok, észre sem vesztek. Mikor elmegyek, hiányom egyszerre fájón hasít szívetekbe. De nem tehetek mást, sosem pihenhetek. Van pár ember, ki szívemnek kedves, rájuk különösen is vigyázok. Védő szárnyam föléjük tartom, hogy felfogja az Élet mérges nyilait. Engem sebesít meg, de ők nem törődnek vele, mit sem sejtve élik életüket, míg én könnyeket hullajtok fájdalmamban. Nem látják, az igaz... de érzik, hiszen ilyenkor elméjük rejtett zugában valami felkiált: kérlek segíts! Nem tulajdonítanak neki figyelmet, hiszen nem tudják kitől, mitől, miért jön a kérés. Mikor azonban már erőmön felül teljesítek és nem sikerül minden nyílvesszőt felfognom, amúgy is sebes testemmel, és eléri őket az elkerülhetetlen... akkor tudják, hogy a védőangyal már nem volt velük és szidnak... Szidnak, amiért egy pillanatot szenteltem magamra, hogy ápoljam a hegeket, miket én szenvedtem el helyettük sok sok éven át. Ez a feladatom. Tűrnöm kell. Segítenem kell, míg a számomra kirendelt idő le nem telik. Akkor végre én is nyugovóra térhetek... De érzem, hogy ez még nagyon távoli. Sokat kell még tűrnöm, ahhoz, hogy kiérdemeljem: hálával övezik nevem. Néha azt érzem, nincs tovább, nem bírom. Az a töménytelen emberi gonoszság, ami körülvesz rengeteg feladatot hárít rám. Gyenge szárnyam összeroppan a súlyuk alatt. Mit tehetnék? Egyedül kevés vagyok... társam nincs. Vagy talán mégis? Akad egy pár, úgy hiszem. Lehet, hogy ezt még nem tudják, vagy nem érzik, de segíthetnek nekem. Akkor már nem leszek egyedül és ez ad erőt, ahhoz, hogy véghezvigyem feladatomat. Ha találkozok velük talán megmutatom magam nekik, talán nem. De szárnyamat föléjük borítom, hogy érezzék: nincsenek egyedül. Csupán csak meg kell hallaniuk elméjükben a kérésemet. És aztán minden rendben lesz..
Ma a barátnőmmel töltöttem a délutánt, ami remek volt! Felültünk a buszra, és irány vásárolni. Ez a legjobb elfoglaltság unalom ellen :D
Na igen, a suli... rengeteg mindent kell tanulni, már most nagyon fáradt vagyok. Mi lesz az érettségi idején?!
Este még megírtam egy angol levelet, és kerestem egy szót, hát beírtam a keresőbe. Igen érdekes változatot adott ki, meg is lepődtem. De nagyon tetszik :D
"Csak elnézést szerettem volna kérni, amiért megjegyeztem, hogy szívesen rátenném a kezem arra a zamatos fenekedre." ( I just wanted to apologize for saying that I wanted to get my hands on your juicy behind. )
Újra itthon! Milyen jó volt a saját ágyamban aludni! Milyen jó volt a tudat, hogy csak pár perc választ el tőle, nem pedig több száz kilométer. Ha minden igaz, akkor ma találkozunk, és már alig várom. Hétfőn szülinapja lesz, de én már vasárnap odaadom neki az ajándékát. Én jobban izgulok szerintem, mint ő :D Hogy mit fog mondani rá. Mert saját kezűleg csináltam. De szerintem nagyon jól néz ki. Bár ez csak az én véleményem. Talán még nem kések el vele x)
Láttam sok szépet, nevettem sokat, jól éreztem magam, de elég volt. Most már vége a nyárnak, rá kellene hangolódni a sulikezdésre és a többi mizériára. Sok szerencsét!
Nagyon jól éreztem magam a nyaraláson, ahol csak ketten lehettünk. Jó volt egy hétig csak kettesben lenni, mellette elaludni és mellette ébredni. :)
Holnap azonban nélküle utazunk el, egy kis családi kiruccanásra. Pár napra. De valahogy nincs kedvem az egészhez. Bár aztán lehet, hogy jó lesz. Legalábbis remélem.
Csak annyit írok még; szeretlek teljes szívemből. És ez így lesz... ameddig csak te szeretnéd.
Hooolnap irány a Balaton! Alig várom. Bár nem mondanak olyan jó időt, de a hőség után az felüdülés lesz.
Teeegnap :D Annyira jó volt. Sosem fogom elfelejteni. A szél a fülem mellett zúg, a pulcsimba kap. Két oldalt búzamező. Most már megértettem hogy miért vannak ennyire oda a motorozásért. Én is szeretnék :D 140km/h, egy jófej sráccal a kormány mögött ;) köszönöm neki.
„Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének."
Végre! Kezdődhet a pihenés és a szórakozás! Itt a nyár! Jó lenne... ha mondjuk nem lenne 16° június végén... és nem kéne dolgozni mennem nemsokára. De muszáj kibírni! Egy jobb júliusért és augusztusért mindent. Így visszagondolva, az osztálykirándulásunk nagyon jó volt :D Milyen jó, hogy eljöhetett velem a barátnőm is, még ha ő nem is az osztályunkba jár. Így minden jobb volt. Sokat nevettünk, rengeteget. És féltünk is, első éjjel, a bátorságpróbán. Az szörnyű volt. De azért remekül szórakoztunk xD Babi néni, drága ^^
Nos, a suli utolsó napja jól telt, a bizi is jó lett, szóval semmi gond. Csak így tovább; ezt mondogatják. Hát majd meglátjuk. Azóta jól telik a nyári szünetem, de még el kell intéznem pár dolgot, sajnos...
Hamarosan moziba megyünk *.* Már annyira várom. Még 7 nap! Bár lesz abból egy hét is ( leesett már, tudom xD ), ahogyan magunkat ismerem. Éppen most olvasom a harmadik részét, ez és az utolsó a legizgalmasabb. Tegnap megnéztük barátnőmmel a második részét itthon, és azok voltak életünk legfeszültebb pillanatai xD ( pl. - Mond már! Moooooooooonnddd!!! )
Hát igen.. egyszerű örömök az életben :D Írás terén ebben a néhány napban megtáltosodtunk írótársammal. Annyira jó :D
Ma este még vár rám egy kis takarítás, de túlélem. Mindenki másnak szép napot. Amíg még süt a nap.
Pénteken osztálykirándulás! :D Majd meglátjuk, hogyan bírjuk ki három teljes napig. Már elkezdtem összepakolni. Holnap jó zsúfolt napom lesz... de aztán kezdődhet a buli.
Ami azt illeti, úgy volt, hogy ezen a héten nem is találkozunk. De suli után kétszer is találkoztam vele, buszon, és egyszer gyalog, mikor ment haza. Jaj, de jó volt látni. Ma, amikor sétáltam feléje, úgy dobogott a szivem, azt hittem kiugrik. Remegett kezem-lábam. Fogalmam sincs, hogy miért. Miért? Mikor elköszöntünk egymástól, még akkor a remegtem. Nem látom vagy négy napig... olyan rossz. Hát mindegy... majd telefonon. Elmúlhatna már ez a hülye nátha is......
Ma délután, mikor végeztem a suliban, utam a buszmegállóba vezetett. Mint minden áldott nap. Leültem a padra, mert fáradt voltam. Nincs éppen a legjobb idő, július első napjához képest.. Ez hallgattam éppen. Nagy szél volt, és a felhők gyorsan vándoroltak az égen. Csak kár, hogy egy szürke szőnyeget alkottak. Itt-ott pettyezte az eget egy fehér felhőcske. De ezzel senki nem törődött. Nem törődtek azzal, hogy az utcán a szemetet sodorja a szél tovább és tovább. Néztem, ahogyan a leveleket és a port röpteti a szél. Több kört is leírtak a földön körülöttem, amikor egy nagy áramlat mindent elsodort. De ez az embereket nem érdekli. Nekik csak a felszín fontos, nem az amit nem látunk. Ők biztosan nem nézték meg, ahogyan a tollpihék táncolnak a szélben... Egymás után jönnek-mennek az utcán, nem néznek másra és csakis a saját problémájukkal vannak elfoglalva. Az autók erőszakosan hajtanak, törnek előre, és egyre több lesz belőlük. Szinte áthatolhatatlan sorfalat alkotnak minden utcán a parkoló járművek. De ez őket nem érdekli. Mindeki csak siet, de nem jönnek rá, hogy az idő homokként folyik ki az ujjaik közül. Hiába kapnak utána... késő. Úgygondolom, megérdemlik azok, akik nem törődnek másokkal. Az a fontos számukra, hogy aznap milyen ruhát vegyenek fel, milyen sminkkel, melyik kocsijával induljon el, hova tegye a gyerekét, hogy ne legyen nyakán, megmutassa az új barátját; neki ilyen jó jutott. Pedig aztán mindenki tudja róla, hogy egy hülye bunkó alak, akivel egy hétig se tud együtt maradni... Ez a valóság. Mindenkinek ez kell? Hát milyen élet ez?! Én ebből nem kérek, köszönöm. Megvannak a saját gondolataim; erőm a cselekvéshes; otthon, ahol biztonságban vagyok; barátok, akikben bízhatok; egy személy, aki szeret. Ez számomra rendes életnek tűnik. Sokat kérek? Nem hiszem, mégsem vagyok elszállva magamtól, mint a többi átlagember.
Néha csak meg kell hallani, hogy mit súg a szél...
A nagy vihar után most már sokkal jobb idő van. Tegnap is az volt már. Talán nem jön vissza és marad a napsütéses időjárás. Azért is, mert nemsokára megyünk osztálykirándulásra és nem szeretnék esőben cuppogni három napig. Nem is tudom, hogyan fogom kibírni mellettük azokat a napokat :D Még jó hogy mi külön kis házban fogunk majd aludni, nem pedig a többiek csicsergését hallgatni egész éjjel. Jó, lehet, hogy mi sem leszünk majd éppen kistündérek, de így sokkal jobb. Csak jó idő legyen >.<
Tegnapelőtt megfáztam, csak azt nem tudom, hogy hol. Akkor sem volt vészes idő, mindig rendesen fel voltam öltözve... szóval nem értem xD Bár lehet, hogy az allergia is betesz egy kicsit. Sőt kiscicák is vannak, és nehéz nekik ellenállni. A tüsszögés mindig eszembe juttatja, de olyan aranyosak.
Úgy érzem ma megint takarításra leszek utalva -.-" A testvérem és apám nem hajlandóak semmit sem csinálni. Csak a számítógép, meg a tévé, majd mindjárt megcsinálom, most nem érek rá, most kávézom..... Ez megy egész végig. Tegnap meguntam. Hazajöttem a suliból, péntek lévén csaptam egy nagy ázakodást a kádban, készültem az estére. Anyu hazajött és mondta, hogy hát miért nem csináltam semmit. Megmondtam nekik, hogy hugom is ugyanúgy ki tudja szedni a tányérokat a mosogatógépből és letörölni a konyhapultot, mint én. Apám meg porszívózni is tud. Tegnap én minden összepakoltam, de ez nekik nem számít -.-" Hát megmondtam, én nem csinálok semmit, ők jönnek. Aztán szépen elmentem. De ma megint kezdődik előlről minden. És akkor én vagyok leszúrva, mert nem csinálok semmit...
Olyan nehéz elaludni náthásan, a fenébe. De ez ma nem számít, fenn kell maradnom a sorozatomig *_* Múltkor úgy is elaludtam a második felén.
Éppen ma lett elegem abból, hogy a sulis ügyeimben milyen rendetlenség van. Fogtam magam leültem a szőnyeg közepére, minden papírt magam elé rakva, rendezgettem, válogattam, rakosgattam, szemétbe dobtam, mappába dugtam. Minden ömlesztve volt.. érettségi előkészítő feladatok angolból és németből, órai munkák, dolgozatok, házidogák, röpdogák, versek. De most már rend van :D Van két vastag mappám a feladatokból, és óriási lefűzőmappa, azoknak, amik majd kelleni fognak később ^^" Jobban szeretem ha rend van körülöttem. Bár ez lehet, hogy néha nem látszik meg. Utálom, ha nem találom meg azt amit éppen keresek. De szerintem ezzel mindenki így van. Hova tettem a bérletem? Hol van a füzetem? Miért nincs meg az a papír? Hát igen, ez elég kellemetlen. Többször kell figyelmeztetnem magam, hogy az életben is rendet kell tartanom. ( !!! ) Muszáj, különben nagy káosz lesz... Mit is tartok most a legfontosabbnak? Kéne egy lista. 1. Tanulnom kell az érettségire. Félek tőle, de szerintem meg tudom csinálni. Úgy vélem, van bennem elég akaraterő ehhez. 2. De előtte túl kell még élnem ezt az évet is. Szerencsére már közel a vége :D 3. Munkakérdés nyárra. Ha szeretnék menni a barátommal egy kis kikapcsolódásra a nyáron, akkor muszáj lesz. Hiszen jövőre már teljes erőbedobással kell készülni az érettségire. És utána még +két év. ( te jó ég..) 4. Nem szabad gyerekesnek látszanom. Ezért már megkaptam a magamét. Komolyság és csak akkor van lazulás, ha a helyzet kéri. 5. Viszont nem szabad elveszíteni az érdeklődést az új dolgok iránt sem. Mégha azok elsőre furcsán is hangzanak. Ki tudja mit hozhat a vége :) 6. Szeretném fejleszteni valahogyan a rajztudásom. 7. Be akarom fejezni azokat a történeteket, amelyekbe már évekkel ezelőtt belekezdtem. 8. Barátaim megőrzése. Számomra ők fontos kincsek. Mindig ott lesz a helyük a szivemben. 9. Nem azért rakom a végére, mert nem fontos... Dehogyis. Ő jelenti számomra az egyes napok fénypontját. Ha beszélhetek vele, ha láthatom, ha csókolhatom. Szerelmem :) A legfontosabb csak Te és én Szerelmeseknek nyugodt, sötét éjjelén. 10. Remélem a családom még sokáig él boldoságban, egészségben. Itt leszek majd nekik, és támogatni fogom őket.
Azt hiszem, most ennyi elég lesz. Jó sok feladat van az életben, amit ki kell állni, különben nem mehetsz tovább. Ha egy pillanatra megállsz, megrémülsz... eltévedtél... De mi az élet, ha nem a kiaknázhatatlan lehetőségek színtere?! Élvezni kell minden egyes neked osztott percet, mert mikor már késő lesz, rájössz mennyi mindent nem teljesítettél abból a listából... Fejben kell tartani az összes álmot, nem lehet tudni, mikor jön el az egyszeri lehetőség arra, hogy beteljesüljön. ( szeretnék egyszer eljutni Párizsba és megtanulni franciául :) Azt is szeretném, ha minden családtagomnak és jóbarátomnak élvezetekkel teli, mégis nyugodt, kellemes élete legyen. Valaki rászolgált már a békére.. De ezt sok ember nem érti meg. Nekik nincs listájuk és álmaik. Álmok, amik a legjobbak az életben. A képzelőerő csodás szárnyalását vonják meg maguktól, ami nekem egyet jelent az élet elfojtásával. Nincs olyan nap, amikor ne néznék az égre és csak bámulom a felhőket. Vidám formák, táncoló fodrok, madarak röpte. Egy kiskutya boldog vakkantása, amikor a gazdájával játszik. Szerelmes naplemente. Erdő csöndje, fák suttogása. Nevetés csengése. Szívek dobbanása. A boldogság könnye. Néha még a szomorú dolgok is tudnak szépek lenni.. Vígasztalódni egymás karjaiban. Egy barát jó szava, amely kihúz a bánatból. Néha együtt sírni az elmúltakon... Hát nem csodálatos az élet?
A Dorina görög eredetű ritka női név, a Dorottya több nyelvben használatos kicsinyítőképzős változata. Jelentése: Isten ajándéka.
A névanalízis szerint a Dorina név éles, gyors, elemző gondolkodású személyiség kialakulását támogatja. A név viselői önbizalomhiánytól és félreértésekből adódó magányosságtól szenvednek, pedik arra törekednek, hogy valamiképpen az emberiség javára tegyenek. Könnyebb számukra gondolataikat írásban, mint szavakban kifejezni. Amikor rácsodálkoznak az élet és különösen a természet szépségére, mindig mélyen megérinti őket.
Furcsa. Mostanában valahogy megváltozott a hangulat közöttünk. Nemtudom hogy miért. Hogy ki vagy mi ennek az oka. Vagy lehet, csak én látom/érzem rosszul? Nem értem...
Itthon születtek kis kutya babák *.* Nagyon aranyosak, még olyan kis picikék, de már nagy a szájuk. Mindjárt ki is megyek őket lefényképezni.
A szülinapom is megvolt ^^ Szép ajándékokat kaptam. Nagyon köszönöm nekik.
Ma "sajnos" nagyon sokat kell tanulnom, holnap szinte majdnem minden órán írunk/felelünk. Szóval nagyon jó lesz...
És ma még írni is akartam. Lehet hogy ebből már nem lesz semmi. De majd még elválik. Elég lassan haladok vele úgy is. Pár nap ide vagy oda, az már semmi :D
Egész héten nagyon rossz idő volt. Bár egy áprilistól ez lehet a normális. Na de akkor is. Ki szereti ha hétvégén esik az eső?! Nekem már elegem van belőle. Nem lehet elmenni sétálni, ki se lehet mozdulni, mert minden tiszta sár. A növényeknek jó, de én már nem akarok nőni.. szóval elég legyen az esőből.
Barátnőmmel régen találkoztam, egy filmnézés van beígérve. Majd veszünk sok finomságot és a jó melegben, nevetve a filmem, majd elmajszoljuk. Már várom.
Angolból egy csomó mindent meg kellett tanulni. De én már végeztem a feleléssel, valaki meg még a felénél sem tart. Az elején én sem örültem, kelletlenül álltam neki, de a végére egész megtetszett a dolog. Én szeretem az angol nyelvet. Szerintem sokkal jobb mint a német. Dehát mindkettő hasznos. Ezért kell tanulni ^^" Még vár rám egy feladatlap, meg kell csinálnom, de még van két hetem. Nem olyan nehéz.
Szép álmom volt az éjjel, csillag szeretkezett a holdfénnyel. Felébredtem és az volt a tény, hogy te voltál a csillag én meg a fény!
Valamit szeretnék ma éjjel súgni neked. Szeretném, hogy érezd, nagyon rossz nélküled. Szeretném ha ma éjjel összebújhatnánk, s fülembe súgnád: adj egy őrült éjszakát!!!
Szeretnélek érezni, csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod, csókolni szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már.
Neharagudj, de teljesen eláztam az esőben és a te lakásod van a legközelebb. Nem mehetek fel, hogy megszáríts?
Már csak 29 nap van hátra a szülinapomig *.* Végre egy jó szám lesz a tortán xD
Igaz, hogy szombat van, de én mégis itthon vagyok az ágyból gépezek, meleg takaróba csavart lábbal. Szerintem a többiek buliznak valahol.. bár jó tudni, hogy nem csak én vagyok otthon, barátnőmmel is ugyanez a helyzet xD Nemtudom, hogy azon a bizonyos napon elmenjünk e valahova... de nemhiszem, hogy nagyon különleges lesz.. Nekem jó az ilyen egyszerű nap is, úgy is hétfőre esik majd. Kapok majd finom tortát, legalábbis remélem xD De majd szeretnék a barátaimmal is lenni egy kicsit, és a barátommal szintén. Már most kiváncsi vagyok, mit fogok majd kapni *.*
Olyan lassan telnek el a hétköznapok, hogy az borzasztó. A suliba háromig, minden nap, aztán itthon tanulni, segíteni, hallgatni a tesómat.. a hétvége meg mindig olyan rövid :( Jó lenne néha figyelmen kívül hagyni mindent, eleget aludni reggel, és azt csinálni amit én szeretnék. Vagy csak elszökni a világ elől.. de jó lenne. Méghozzá milyen jó!
Ez a nap is ugyanolyannak ígérkezett mint a többi hétfő. Legalábbis reggel még így láttam. Délelőtt punnyadás a suliban, egy kis orvosi vizsgálat ( persze, miért ne...) aztán egy kis festegetés rajzon (egyébként nem szeretek festeni xD ) Enyém volt az egyik A betű a farsang szóból, mert a suliban holnap, aki lesz elég bátor az be fog öltözni :D Páran pedig majd fánkot sütünk ezeknek a bátraknak. De legalább így a tesióra is elmegy. Aztán, amikor végre hazaértem és nagyot ebédeltem, hirtelen más programom is akadt. Igaz, hogy volt még rengeteg házifeladatom, és egy kis takarítani valóm, de szerintem megérte mindent itthagyni ;) Elkísértem Őt, egy kis üzletet lebonyolítani, így egy újabb telefonnal gazdagodott a gyűjteménye :D Pedig már annyi van azon a polcon x) Utána még elmentünk volna sétálni is egy kicsit, ha nem lett volna ennyire hideg. Viszont ma még a nap is kisütött, és az nagyon jó volt. Nagyon örülnék már neki, ha a hó elolvadna... de úgy látszik még nem akar. Uána padig, elmentem Hozzá, melegedtünk egy kicsit a kályhánál, jó oda leülni, a meleghez. Az ágyban egy kis pihenés, úgy is ma elég álmos voltam. ;)
Nagyon örülök annak, hogy Veled lehetek. Minden percét élvezem. Ha rád gondolok, máris jobb kedvre derülök. Hidd el, hogy mindent megtennék azért, hogy téged boldognak lássalak. Drága bolondom. ♥
A mai nap... nem is tudom, mit mondjak róla. Tizenegy óra alvás után ébredtem, nem éppen kellemes álommal. Tegnap lefáradtam, és ma is lusta vagyok még. Mégis jó volt a péntek este, jól elvoltunk :) Csak kicsit égőre sikerült a vége >.<
Talán ma még találkozok a barátnőmmel és leülünk a gép elé játszani. De sajnos ma még mindig nem láthatom.. pedig már úgy hiányzik..
Hű és ha.. már régen nem írtam. Milyen sok minden történt már >.< Még a karácsonyt sem írtam le, milyen kis trehány vagyok xD Nagyon jó kis ajándékokat kaptam, igazán örültem mindnek. A szünet további napjaiba szinte minden nap együtt voltam a Szerelmemmel, ami igazán nagyszerű volt. A szilveszter nyugis volt, néztünk tüzijátékot, ittunk pezsgőt és szunya x) Aztán.. mi volt itt még. Ja igen, iskolabál. Hát az nagyon jó volt! Érdemes volt elmenni. Pedig úgy volt, hogy nekem nem is lesz kedvem idén. De aztán mégis ott kötöttünk ki a barátnőmmel, és hárman áttáncoltuk az éjszakát. Igazán jól éreztem magam. :) És jött a félévi bizonyítvány is, ami szerintem egész jó lett, nekem jó :D Leszámítva egy jegyet, ami kettes, de mindegy -.-" De ezek után jobban kell tanulnom, én is szeretném összeszedni magam, mert így nem leszek semmi.. Meg is mondták -irány a főiskola.. hát nemtudom.. nehéz.
A másik meg.. nem igazán akarok én senkit se megbántani, de nemtudom, mit csináljak. Nincs kedvem, nem tetszik. Nem tehetek róla. Majd megmondom neki, de nem szeretném ha megsértődne.. nehéz.
A gyakorlati óra se az igazi az iskolában. Senki se szereti. Én szívesen csinálnám, de így.. nehéz.
Sok minden lesz még nehéz, de meg kell oldanom valahogyan...
