"Se te, se én... vagyis mindketten." Azt mondom: szia! és máris azon morfondírozok, hogyan fog lekerülni rólad a ruha... Bocsi. Nem tehetek róla. Annyira...Tudod, csak rabul ejtesz... nem teszel semmi különöset, épp hogy csak találkoztunk, és befészkelted magad a gondolataim közé.…

Kísértés: ezer érvet tudok, amiért ne… de elég egy is, amiért igen.Egy idő után már nem elég az, amit látunk. Érezni kell, ízlelni, tapintani, tapasztalni... de akkor is olyan messze van minden. Így nehéz eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. Abban a pillanatban sok mindent…

Na szóval. Túl sokat gondolok. És ez hiányzik. Valamivel le kell foglalnom magam, mert nem fogom bírni. De ezen más úgy sem tud segíteni. Sajnos.Egyszerűbb lenne hátat fordítani, és soha többé visszanézni, de valami mégis arra késztet, hogy pillantsak vissza, csak még egyszer…

Örülök, hogy vagy nekem. Szeretlek. Régen láttalak. Hiányzol. Segíts.Gyakran használt szavak, de mégsem elég gyakran. Egy barátságban ezeknek el kell hangoznia, ahhoz, hogy minden rendben működjön.Megtudtam, hogy legjobb barátom nálam lel békét a világ lehetetlensége elől.…

Sokat gondolkozok "rólunk", miközben a "mi" nem is létezik.. . Na igen. A sok elképzelt történet most következik...Másnak is szép lehetek, másnak is jó lehetek. Ezt már megtudtam, és igen jól esett. Jól éreztem magam tőle, bár olyan nehezen hiszem el. De azért mégis...Tudom,…