semmi... semmi! Nem bírok összeszedni egy értelmes gondolatot... annyi minden kavarog a fejemben, képtelen vagyok rendet teremteni. Sok minden csinálnék, de egyszerűen nem érzem magam rá képesnek... miért van ez... Talán ha délután elmegyek, akkor kicsit jobb lesz a napom. És utána…

Ó, szünet, drága szünet, miért vagy ilyen rövid. Annyira jó volt itthon lenni, és sehova se menni. Csak oda, ahova én akarok. És azzal lenni, akivel én akarok. Milyen jó is ez. Kár, hogy nem ebből áll az élet. Olyan jó volt Veled tölteni ezeket a napokat. Veled feküdni, és veled…