huhh

Mindjárt karácsony. Szép lesz? Jó lesz?

Olyan nehéz ez. Nem akarok felnőni. Nem akarok minden reggel idegeskedni a munka miatt. Inkább maradnék a barátaim között, akik jók hozzám. Kár hogy nem lehet megállítani az időt.
Nehezen megy. Keveset látom, ami nekem nem elég. Nemtudok mit csinálni, ez van. Ezt szokta mondani: ez van. Hát most már tudom. Tegnapi kijelentése, miszerint szarik a világra, elmegy innen, nevet változtat én pedig keressek mást, eléggé betett. Utána megkérdeztem, mégis miért mondta ezt? Csak mérgébe... jólvan. De hát ezt akarod? Miért csinálod ezt? Csak pár szó mégis elszorul a szivem, úgy hogy nem tudok levegőt se venni... Én akár minden este átmennék hozzá, de tudom, hogy úgyis zsémbel. Így pedig nincs sok kedvem, mégis megyek. Mert talán ezzel felvidítom. De mikor csak azt hallgatom egész este, hogy milyen szar a világ, nekem is elmegy a kedvem mindentől.
Segítene valaki, hogy a busz elé lökődjek?!
Hmm, magvas gondolatok, de nem érdekel. Elvagyok magamban. Majd talán a téli szünetre minden helyre áll, és eltűnnek a lidérceim.
Bűntudatom van az álmom miatt. Szörnyű volt, de egyben.. hmm.. elgondolkodtató. Még jó hogy sosem fog valóra válni. Akkor tennék pontot mindennek a végére, azt hiszem. Mindennek.

----------------------------------------------------------------------------------

A karácsonyra visszatérve, én igen várom, mivel különges ajándékot csinálok Neki. Remélem tetszeni fog. Szeretlek.