I found a new rhythm

El sem hiszem, hogy a képeket, amiket látok a tévében és az újságban élőben is láthattam! És még megannyi szép, más helyet. Rengeteg képet csináltam... milyen jó lesz majd visszanézni sok idő elteltével. Majd mondhatom, jártam itt. Nem olyan nagy szó, sokan voltak már... mégis, annyira jó érzés hogy én magam is mondhatom ezt! Soha nem hittem volna. De hát ezért ismételgetik olyan gyakran: soha nem mond, hogy soha.
Én se tudtam, mit hoz majd a holnap. És lám milyen jó kis kalandokat adott. Az emlékeket megőrzöm örökre.
De a hazatérés élményénél semmi sem édesebb. Újra ismerős alakok, utcák, házak, fények, illatok. Imádtam. Egy gyors ölelés itt, egy ölelés ott, aztán irány haza. Édes kincsem, úgy hiányoztál! Téged volt a legjobb felkapni, és magamhoz szorítani, nem bántam, amikor puszit adtál és tiszta szőr lett miattad a pólóm. A nagy parkokat biztos te is élvezted volna a selymes fűvel.
Drágám, te is hiányoztál természetesen, csak téged a nap végén láttalak. Olyan jó volt, mikor a karodba zártál. Élvezhettem újra a hangod, és a híreket, amiket meséltél. Legjobb volt újra látni szemed csillogását, színeit. Éjjel egymás mellett aludni.
Még most is csak itt hebegek-habogok... Egyebeket is tettem, féltem, rettegtem... de megígérte. Köszönöm neki, és ezért örökre hálás maradok.

Ki kell találnom valamit... egyszer elkezdtem, de abbahagytam, nagy hiba volt. Folytatnom kell, adjatok elég erőt!