never close our eyes.

Tudtam én, hogy ilyet nem lehet. Pedig annyira bíztam benne.
Azt hittem most igen, ez sikerülhet! Jónak indult. Először nem is néztem. Ő igen. Hallgattam, hogy beszél, én nem szóltam. Aztán sokat beszélgettünk, nevettünk, sírtunk...
Elmentem. Nem tudom, hogy jót tettem e vagy sem. Most már mindegy. Hibáztam már párszor, ezt aláírom, nem vagyok egy angyal. De én nem tettem semmit...

Tied vagyok, másé nem lehetek. Ha elküldesz kicsit meghalok. Talán majd újra ép leszek. Egyszer.

Párszor hittem azt, hogy most ez sikerült. Aztán rájöttem, hogy igazuk van a képeknek, melyek azt ecsetelik, a másik többet gondol. Én nem... én nem értem. Mi ilyen bonyolult ezen? Kapcsolatok jönnek mennek, azt se tudom mi van vele, és rögtön felkavar egy másik. Ennyire... naiv lennék? A bizalom fontos. Én minden újban megbízok, szívesen megismerem, szívesen hallgatom, szívesen mesélek. Talán ez egy nagy hiba. Valaki meghallgat, és örülök neki. Valaki megkérdezi, hogy vagyok, és örülök neki. Kíváncsi rám... Ha behunyom a szemem látom, de el nem hiszem. Én ennyire..... más vagyok? Azt mondják, ritkák az olyan emberek mostanság, akik őszinték és maguktól kedvesek, nem pedig csöpögősek, mint a mai fiatalság, kik most élik életüket, kint az utcán a szórakozóhelyek előtt, vagy éppen a bokorban térdelve, a mosdó szélét markolva. Engem ez sosem vonzott. És lám, milyen sok - relatíve sok- embert megismertem, akik ezeknek mind az ellenkezője. Milyen jó, hogy élnek még ilyenek, bár szerintem a kihalás veszélye fenyegeti őket. Nos, elkalandoztam.
Igen, látom.. látom magam előtt a sok fényt, érzem a hideg szelet, mindez nagyon valóságos, mégis, mintha ott se lennék. Kívülről nem láthattam magam. Lehet hogy megijedtem volna, saját magamtól. Talán az lett volna a legjobb. Tombolt a vér a fülemben, megfeszülhettem.. még akkor is, csak azt az illatot érzem, amit talán sose tudok azonosítani, csak egy névvel, semmi mással. Fáj. Fáj a szívem. És félek a jövőtől. Nem tudom még mit hozhat magával a nyár esti hűvös szél. Ezt majd valami más eldönti.
I never close my eyes, 'cuz my dreams are... very changeful.
Ui.: cicalány.