Csak úgy, ahogy én.
Ímhol, 19 éves lettem. Végre valahára. Mások nem örülnek az idő múlásának, én még egy-két évet szívesen elfogadnék. Bár később ezt biztosan nem így fogom gondolni. Na de sebaj. Fiatalság, bolondság...
Azért kíváncsi vagyok, hogy néha gondol-e rám. Én régebben igen, de mióta nem jelentkezik próbálom felejteni. Sajnos, ez van. Nem kell összekuszálni a sok részletet. Csak azt nem tudom, jól van-e, hogy megy a sora. Csak érdekelne, semmi több. De nem tudok vele beszélni.
Örülök, hogy Veled vagyok. Most már három éve és öt hónapja. Milyen hosszú idő! Bár nem is tűnik olyan soknak így visszagondolva. Milyen sok emlék, milyen sok együtt töltött nap! Tudod, mennyire szeretem, mikor hozzám bújsz és megszorítod a kezem? Várom a következő alkalmat, mikor újra találkozhatunk és ajtót nyitsz nekem. Újra átölelhetlek, és hallhatom a hangod. Akár jó híreket mondasz, akár rosszat, én mindig szívesen meghallgatlak, ne feledd. Akkor is jó melletted ha éppen fáj a hasad, vagy a hátadat kell megmasszíroznom. Cserébe én nem várok semmi különöset, csak hogy légy mellettem. Csak szeress úgy, ahogyan én Téged.
