My friends!

Barátok nélkül olyan nehéz lenne.. És szerintem ezzel mindenki így van. Már akinek van olyan barátja, akit meg tud becsülni. Úgy gondolom, hogy nekem van. És nem is egy. Már maga a gondolat is fel tud vidítani, hogy ha az egyik barátommal töltött vidám percre gondolok. A nevetésekre, amik már könnybe is fúltak. A nevetésre, ami mindig felszabadít. A nevetésre, ami láthatatlanul, vidáman tovaszáll a levegőben, de a szívben nyomot hagy. Egy igazi barátnak, mindent el lehet mondani, mert nem kell attól tartani, hogy más szájából hallod vissza. A barátok meghallgatnak, akármi legyen is a bánatod.
"Hogyha hajnali háromkor kopognék az ajtódon, csakhogy elmondjam, ami a szívemet nyomja, még akkor is meghallgatnál? Még ha csak valami kis apróság lenne az? ~ Hát persze. Ezért vagyunk barátok."
Nekem nagyon sokat jelentenek ezek a szavak.
Mikor nagyon nehéz volt még az is, hogy egyszerűen éljek.. ők mellettem voltak, és vigasztaltak. "Csak sírjál, akkor könnyebb lesz." És hittem nekik, és sírtam. Szánalmas látványt nyújthattam, de ők ott voltak velem.

Van amikor már egyszerű félszavakból is értjük egymást, vagy csak egy mozdulat. Egymásra nézünk, és tudjuk, mit gondol a másik. Talán ez nem mindenkinél van meg, de én nagyon örülök annak, hogy nálunk ez megadatott. Örülök, hogy úgy hozta a sors; találkoztunk. Úgy érzem, nagyon-nagyon kevés dolog van, ami szétválaszthat minket.

Néha nehéz lehet kimondani nyíltan, hogy szeretlek. De amikor átölellek, mert már régen láttalak, hidd el, hogy nagyon hiányoztál! És ezután ismét eltölthetünk egy kellemes napot együtt, sok nevetéssel, néha könnyekkel, néha csak csöndben figyeljük a felhőket... Felülmúlhatatlan pillanatok!

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.

Minden tökéletes a kezdetektől a végig, ha van egy barátod.