Kezdődik...
Milyen régen nem írtam ide... Pedig történtek dolgok azóta. (:
Hamarosan megint itt a suli.. ma már voltam a könyvekért, és fura volt látni a többieket, ennyi idő után újra. Tegnap pedig szoríthattunk kedvenc barátnőnknek, hogy átmenjen a pótvizsgán. Naná, hogy sikerült neki, de megmondtuk; ha legközelebb lesz ilyen agyoncsapunk. x)
Az a baj, hogy én is félek, megesik egyszer majd nekem is, hogy nemsikerül valami ebben az évben. Tavaly nem volt bennem ez az érzés... nemtudom hogy most miért van. Félek, hogy csalódást okozok a szüleimnek. Ez az, ami a legjobban aggaszt. Igaz, hogy hajlamos vagyok elhanyagolni tanulást néha, de ha akarom,tanulni is tudok és jó jegyeket is tudok haza hozni, mert nem vagyok rossz tanuló, ahogy már mondták. De mégis ettől tartok a legjobban.. mit mondhatnak majd nekem, ha történne valami ilyesmi. *de persze, egyáltalán nem szeretném, ha ez történne!*
A múltkor már annyira tartottam ettől a gondolattól, hogy kétszer is sírva fakadtam, persze, nem jelenlévők előtt. Bár az egyiket, hallotta Ő, de nem mondtam el neki a teljes igazságot, ami azért bánt engem.*bocsánat ):* De, mint már mondtam, nekem olyan nehéz magamról beszélni... Sajnálom, hogy akkor nem mondtam el neki, de ezen nem nagyon tud más ember segíteni, úgy gondolom. Itt csak én tudok változtatni saját magamon. Ami azért nehéz...
De meg kell próbálni!
Augusztus 20.-án együtt nézhettem a tüzijátékot Vele. Igaz, hogy nem hasonlítható a budapestihez, de azért ezt is megérte megnézni. (:
Úgy írnék megint valamit, de sajnos nem jön az ihlet x) Pedig már sok mindent elterveztünk az egyik barátnőmmel, és jó is lenne csinálnom valamit :D
De annyi függő dolgom van, és most nem megy a következő, a legújabb..
