Ismét nem rólam.
Miđori
, 2009.07.12. 15:29
Színes cipők az ablakban.A nap a vége felé közeleg, az utca végén narancssárga felhőtömeg. A házak fölött lágy dallam száll a kellemesen meleg időben.A gitárjáték a színes cipőhöz tartozik. A színes cipő egy lányhoz. Magában dúdol, mivel szöveget még nem tudott kitalálni ahhoz a dallomhoz, mely egy reggel átvillant a fején.Most megpróbálja, hátha sikerül ebben a nagyszerűen szép időben kitalálni valami jót.De érezte, hogy most nem ugyanaz a helyzet, mint máskor. Mikor a dalok csak úgy pattogtak ki a fejéből. Most megváltozott valami. Vagy talán történni fog egy különleges esemény?A zene halkan szól a fülében. Vannak olyanok melyek ő maga írt, ezeket is szokta néha hallgatni. Ha már más nem hallgatja meg…Míg a buszon ült, nézte a többieket. Ott volt néhány osztálytársa, akik kedvesen köszöntek neki, de akadt olyan is, aki csak elment mellette, és rá se nézett. Ez azért elég kellemetlenül esett Lyw-nek. De hát, ha ők így…Pedig a lány sosem bántott senkit meg, próbált kerülni minden összetűzést. Nem azért, mert gyáva lett volna, dehogy. Csupán nem szerette volna, ha azok, akiket a barátainak mondhatott, rossz szemmel nézzenek rá. De sajnos ez mások szemében igenis gyávaságnak minősült.A sárga busz megállt az iskola előtt, és a gyereksereg kitódult az udvarra.Az iskola előtti tér rögtön megtelt csacsogással, nevetéssel, kiabálással. Mindenki közölni akarta, hogy mi történt vele az elmúlt napokban.Hát igen, ez a hétfő reggel…Lyw nagy sóhajjal megigazította a táskáját, és elindult a lépcsők felé. A zenét még mindig nem kapcsolta ki, addig is nyugta van a többi lány idegesítő nevetgélésétől. De most az egyszer talán nem ártott volna előbb elraknia az iPod-ot…- Hé, te ott! El az útból!Ám a kiáltás süket fülekre talált. Lyw nem hallotta meg. És a deszkás fiú már nem tudott kitérni…- Vigyázz! – kiáltott egy másik fiú, és elrántotta a lányt a deszkás útjából.Lyw meglepődve, ijedten engedett az erős karnak. De a táskája lecsúszott a válláról és a kövön maradt.A könyvek széjjelszóródtak, a gördeszka is kerekeit az égnek mutatva hevert mellette.A lány a szája elé kapta a kezét a földön. Felnézett a fiúra, aki arrébb rántotta. Éppen leporolta a márkás pulcsiját. Pedig ő nem is került a földre…Lyw gyorsan felpattant, nem törődött a ruháival, hanem a deszkás fiúhoz ment.Ő éppen akkor tápászkodott fel. Fejét fogva nyögött párat, majd ő is felállt a porból. Odabicegett a táska mellett felfordult gördeszkához, majd a lányra nézett, aki szintén akkor ért oda.- Jól vagy? – kezdte Lyw.- Jobban is vigyázhattál volna… - szólalt meg a fiú is.Egy pillanatra egymás szemébe feledkeztek, majd a srác felkapta a deszkát és morogva visszalépkedett a lépcsőhöz.A lány pedig szedhette össze a dolgait egyedül. Miután végzett ő is leporolta magát, majd a táskáját ismét felvéve elindult a két nagy lengő ajtó felé, hogy eltűnjön a pillantások kereszttüzéből.
És itt a másik. ^_^ Persze, ez sem az egész, csak éppen egy jó rész (:
