Egy szoros ölelés...
Egy szoros ölelés mindent elmond. Bármi legyen is az...
A mai nap teljesen átlagosan kezdődött. Mint minden reggel. Aztán iskola.. -.-
Ma nem aludtam el legalább x) Ébren tartott az a gondolat, hogy előző este megígérte, elém jön, és hogy utána együtt leszünk. Megkaptam az sms-t is, hogy oda tud jönni az iskolához. Izgatottan vártam az utolsó óra végét. Kicsöngetés után már szaladtam is le a lépcsőn, hogy mi előbb láthassam, hogy mielőbb vele lehessek. Kilépten az ajtón, és igen, ott várt engem. Nagyon jó érzés volt..
Amikor elbúcsúztam tőle - már itthon - és bementem a házba, már akkor éreztem, hogy hiányzik. *Bárcsak minden percet vele tölthetnék.*
Utána, miután délután nem beszéltem vele, gondoltam meglepem valamivel, szedtem finom cseresznyét. Hogy később megegyük egy kis beszélgetés közben..
De nem úgy jöttek a dolgok, ahogyan én elterveztem szépen, itthon...
Mondta, hogy rossz kedve van, mégsem akartam nagyon tágítani első tervemtől. Csak az baj, hogy közben megettem a cseresznyét.. :$ :P
Mondtam is neki, hogy ha szeretné, én akármikor átmegyek, hogy egy öleléssel erőt adjak neki. Vagy akármivel, amivel boldoggá tehetem.
Végül, mégis láthattam az én Kedvesem, szinte megkönnyebbültem, hogy mégis találkozhatunk.
Aztán megnéztünk egy filmet (ami nem fog a kedvenceim közé tartozni, úgy érzem ^.^") utána pedig olyan "csókroham" tört ránk, talán még nem is volt ilyen.. Aztán egyik pillanatról a másikra hirtelen átölelt, de olyan szorosan, olyan érzelemdúsan, hogy először azt hittem történt valami baj. De persze én is visszaöleltem, hiszen annyira szeretem.
Ő pedig úgy zárt a karjaiba, mintha már el se tudna engedni többé.
Suttogtam neki, mondtam: ~Nyugalom, itt vagyok...
De ő csak ölelt tovább, és én is. Szeretlek.
