♦ be with me...

Már régóta zenét hallgatok, és olvastam is, és írtam is... mégse tudok olyat csinálni, ami ne emlékeztetne minden pillanatban rá. Tudom, hogy másnap találkozni fogunk újból, de akkor is... én mindig vele szeretnék lenni.
Nem akarok többet sírni, mikor vele vagyok, de néha már a boldogságtól is elered a könnyem.. Nem tehetek róla igazából, szerintem.
Annyira de nagyon szeretem, hogy jobban már nem is tudnám talán... de érzem, hogy később még többet adhatunk egymásnak.
Tegnap hajnalban összehoztunk együtt egy kis bakit, egy telefonhívás térített magunkhoz - hát vajon hány óra lehet? - és spuriztunk haza. Igazából nem volt olyan komoly, mint vártam, de ez épp elég volt. Utána pedig megkérdeztem, marad-e még velem, és itt maradt. Ennek nagyon örültem (: Igaz, hogy átaludtuk ez egész délelőttöt, de nem baj. Az számít, hogy velem volt.
És nagyon remélem, hogy semmi sem fog minket akadályozni abban, hogy szerethessük egymást, továbbra is. Semmi az égvilágon...
De azt is szeretném, hogyha esetleg, elkövetnék egy apró butaságot - akármit - amitől megharagudhat rám, utána lehetőségem legyen arra, hogy bocsánatot kérjek tőle, és elmondhassam neki, ~nem akartalak megbántani... és nagyon szeretném ha megbocsájtana, mert ezt tiszta szívből mondanám.
Persze, itt nem arról van szó, hogy mással vagyok a háta mögött... Egyáltalán nem!!! Mert olyan sose fog előfordulni velem, míg élek, hogy ekkora fájdalmat okozzak annak, akit a legjobban szeretek. mert nincs annál rosszabb...
Itt, csak tényleg apróságok, egy rossz szó, egy rossz mozdulat.. ilyen "apróságok". Nem szeretném semmi miatt elveszíteni.
jaj nem akarok sírni... de magam elé képzelem a gyönyörű szemét, azt a kis mosolyt az ajkán, amit úgy szeretek... és a pillanatot, mikor elengedi a kezem, mikor elbúcsúzik.. de utána még visszafordul és integet... Annyira szeretem, hogy nincs rá szavam már.
Néha már annyira szerelmes vagyok, annyira szeretem, hogy belesajog a szívem is.. de ez olyan jó fájdalom. Vagy hát.. (tudom, hogy furán hangzik) ..tudom, hogy nem fog fájni utána, mert sose lesz vége. És ez egyre gyönyörűbb fájdalom lesz...