Tudod...

Azt hogy szeretlek, leírni nem tudom, de talán nem is baj, igaz? Úgyis megtudjuk egymással értetni, hogy mit is üzenünk az egyszerű mozdulatokkal, egy  érintéssel akár, vagy apró puszival...  Minden apró jel számít, s szerintem ezek is a legfontosabbak. Az apróságok, mert azoknak is örülni kell. ^^
Ha együtt vagyunk és a szemedbe nézek, a tiszta boldogságot látom visszamosolyogni. Az én szememben is ezt látod? Mert ha igen, akkor talán egy részét te is érted, hogy mit próbálok leírni. Mert ezt nagyon nehéz. Tudom, mi már megpróbáltuk ;)
De mégis, amit mondani akarok, akár itt, akár máshol, nagyon nehéz... szinte ki se fejezhető. Mert az az egy szó minderre kevés. Kevés, de nekem sokat jelent, ha hallom. Ez az egyetlen egy szó még nem minden, ahhoz túl rövid. Rövid, tömör, de igaz.
Még ragoznám tovább, de nem tudom... nincs már szavam...
Egy érintés... egy pillantás... halk szó... semmi több... szeretlek...