Ránk vár...

Nem tudom te hogy érzed, de ami itt van legbelül, az már maga a csoda, mely már szinte fáj... De nem kínzóan fáj, hanem úgy miként a boldogság emésztő lángja égetne. Talán nem így a legjobb elmondani, még sem tudom máshogy.
Amikor rád gondolok, akkor a szívemben egy kellemes érzés elszabadul és utat tör magának. Csak nem tudom ezután, ezt hogyan fejezzem ki. Könnyekkel? Az nem jó, hiszen sírni látni valakit szomorú dolog. De ha ezek örömkönnyek? Az már egészen más... sokkal jobb.^^ Egy mosoly talán kevés, de sokat jelent.
Ha egy öleléssel ki tudnám fejezni mindazt amit érzek, akkor enyém lenne az egész Világ! Mert hát, nem mindenki mondhatja el ezt magáról. De én igen, és ennél remekebb érzést senki más nem tud nyújtani, csak Te!
Így az egész Világ csak az ölelésre, Ránk vár...