Barátok... Kik ők?
Mire is jók igazán a barátok? Ez a kérdés már biztos sokszor fel lett téve, de nem biztos, hogy meg lett válaszolva...
Én úgy gondolom, hogy a barátok azért vannak, hogy támogassanak. Nem úgy kell őket szeretni, mint egy testvért, mert akkor megint másról beszélünk. Ez teljesen más. A barátnak el lehet mondani mindent, ha úgy érezzük, hogy eléggé megbízunk benne. Nekem kevés ilyen barátom van és keveset mondhatok igaz barátnak. Mert az, aki csak azért lóg veled, mert tettél neki valami szívességet, és ezért ő úgy gondolja, így kell meghálálnia, az biztos nem lesz igazi barát.
Én azt hittem eddig a legjobb barátnőmről, egészen az elmúlt nyárig, hogy mi elválaszthatatlanok leszünk. Olyan jóban voltunk. Igaz, hogy volt, amin összevesztünk, de valamelyikőnk mindig bocsánatot kért a másiktól előbb-utőbb. De ez megváltozott... Elég volt egyetlen egy telefonos veszekedés, és a barátságnak lőttek. Nem hittem volna akkor még, de már egyáltalán nem "hiányzik". Ezekszerint nem is voltunk olyan jó barátok? Amikor találkozunk az utcán, vagy a buszon, akkor csak köszönünk egymásnak és ennyi...
De, mondhatom szerencsének is, őáltala ismertem meg elsőszámú legjobb barátnőmet. :) Róla igazán nem lehet rosszat mondani, csak néha. :P:D Egy suliba jártuk az általánost, de most külön kerültünk, amit én nagyon bánok, de hát ez van. Minden nem sikerülhet, nem igaz? De most is sokat találkozunk, és elmondunk egymásnak mindent, ami fontos lehet egy jó barátság fenntartására (legalább is remélem x) Még annyit, hogy nem akarom őt is elveszíteni egy buta veszekedés miatt.
Az osztálytársak... megint egy másik téma. Ott is lehet sok barátot szerezni, mégsem olyat, mint az a bizonyos legelső. Remélni sem mertem, hogy ilyen remek barátokat találok ott. :) Mert ugye, új suli, új élet... De nekem jól sikerült és ez a lényeg ;)
